111 évvel ezelőtt a világ akkor legnagyobb személyszállító hajója, a Titanic mindjárt a legelső útján elsüllyedt, miután jéghegynek ütközött. A fedélzeten tartózkodó több, mint 2200 ember közül 1514-en vesztették életüket. Az áldozatok nagy száma miatt a Titanic elsüllyedése az egyik legnagyobb és legismertebb hajókatasztrófának számít.
Az irodalom, a képzőművészet, a film és a televízió a mai napig világszerte foglalkozik a hajó elsüllyedésének történetével. Mostanában is általánosan elterjedt az a feltételezés, miszerint a Titanic elsüllyedése kedvezőtlen tényezők szerencsétlen együtthatásából adódó baleset volt.
De vajon mennyire igazoltak azok a „tények", amelyek első pillantásra egyértelműen balesetre utalnak? Biztosak lehetünk abban, hogy ez a feltevés helytálló? Csak azért, mert több mint 100 éve az irodalom, a film, a rádió és a televízió világszerte ugyanazt a forgatókönyvet sulykolja hivatalosan elfogadott álláspontként? Mindenképpen el kell gondolkodnunk ezeken a kérdéseken.
Alapos törvényszéki szakértők és éleslátó elemzők ugyanis egyértelműen azt állítják és bizonyítékokkal támasztják alá, hogy a Titanic elleni támadást már jóval korábban előkészítették a háttérben.
Gerhard Wisnewski oknyomozó újságíró a „Das Titanic Attentat" című könyvében 430 oldalon foglalta össze azokat a tényeket, körülményeket, tanúvallomásokat, amelyek egyértelműen szándékos elsüllyesztésre utalnak. Wisnewski azt is leírja, hogy kik ellen irányult ez a támadás; egy terrortámadás volt az egész emberiség ellen.
Lehet, hogy ez a kijelentés meglepően hangzik, mivel 1514 ember halála rendkívül sajnálatos, de mégsem jelenti az egész emberiség pusztulását. Bizonyos értelemben viszont mégiscsak ezt jelenti, éppen ezen sarkalatos ponton kell figyelmesen átgondolnunk, hogy mi is történt valójában:
A Titanic első felavató útján a hajótársaság tulajdonosa, J. P. Morgan, pénzügyi oligarcha meghívására sokan vettek részt a világ akkori vezető bankárai és pénzemberei közül. Míg Morgan nagyon rövid idővel az indulás előtt lemondta részvételét, és így életben maradt, addig a meghívott pénzügyi mogulok mindegyike odaveszett.
Érdekes módon éppen ezek voltak azok a legbefolyásosabb személyek, akik ellenezték azt a globális stratégiai tervet, amelyet J.P. Morgan más vezető bankárokkal szövetkezve követett.
A terv az USA központi bankrendszerének privatizálása volt. Ezt a tervet már a Titanic elsüllyesztése utáni évben megvalósították. Ettől kezdve a USA nagyhatalomként már nem a saját állami bankjától kapta a pénzt, hanem a nagy magánbankárok Federal Reserve-nek (FED) nevezett szövetségétől, még pedig kamatos kamatra.
Tehát az ÖSSZES pénz magánbankároktól származik. Még azt a pénzt, amiből a kamatot és kamatos kamatot fizeti ki az állam, azt is ettől a pénzügyi monopóliumtól kell kölcsönként felvennie. Az USA és vele együtt minden nemzet ettől a rendszertől függ mind a mai napig.
Az egész világ nyakig benne van ebben az adósságcsapdában. Ez a pénzügyi maffia így bi
